Tóth Gábornét élete során minden – születési helye, családja, munkája – a Balaton-felvidéki kistelepülésekhez kötötték és kötik ma is.
Felsőörsön született, ott töltötte gyermek ifjú és felnőtt korát, ma is itt él felnőtt fiai körében. A veszprémi Kállai Éva Gimnáziumban 1973-ban tett érettségi vizsgát követően a véletlennek köszönhetően kezdte „közigazgatási „pályafutását, ami végül negyven és fél esztendeig tartott.
Az akkori Alsóörsi Községi Közös Tanács hivatalában dolgozott egészen a rendszerváltásig. Közben 1981-ben házasságot kötött Tóth Gáborral, házasságukból két fiúgyermek született.
Munka és család mellett tanult, 1986-ban Igazgatás-szervező oklevelét vehette át a Budapesti Államigazgatási Főiskolán. A rendszerváltást megelőzően akkori munkahelyén, Alsóörsön „ügyintéző”-ként szolgálta három település (Alsóörs, Felsőörs és Lovas) lakosságát. Tovább nem léphetett a hivatali ranglétrán, mivel nem élt a számára felkínált lehetőséggel, vagyis nem lépett be a pártba.
A rendszerváltást követően több mint három évig jegyzőként dolgozott szülőfalujában Felsőörsön, ahol a semmiből kellett önálló hivatalt létrehozni. A kifejezett hivatali munka mellett itt már lehetősége nyílt bepillantani a településfejlesztés feladataiba is. Járdát, villany és vízhálózatot, iskolát építettek, amiben tevékenyen vehetett részt.
1994 márciusában váltott, ettől kezdve Lovas község jegyzőjeként szolgálta a települést hosszú időn keresztül. 1998. november elején Paloznak polgármestere Czeglédy Ákos kérésére, a Képviselő-testület átmenetileg bízta meg a jegyzői feladatok ellátásával. Az átmeneti megbízásból viszonylag hosszú, 2012. december 31-ig tartó munkakapcsolat lett. Ezen idő alatt 1998-2004-ig párhuzamosan látta el Paloznak és Lovas önálló hivatalának jegyzői feladatait. 2005. január 1-től a két kicsi Balaton-felvidéki település közös hivatalának körjegyzőjévé nevezték ki a Képviselő-testületek.
Hivatali feladatai ellátásán túl és a mellett – számára nem kötelező feladatként – folyamatosan jelen voltak a különféle településfejlesztési és beruházási feladatok, amelyekben élvezettel és nagy erőbedobással vett részt. A maga szerény eszközeivel próbált hozzájárulni a település fejlődéséhez, egy-egy elképzeléshez kereste a forrásokat, figyelte a pályázatokat, amelyeket néha önállóan írt meg, más esetekben közreműködött azok összeállításában. Számos beruházás valósult meg közreműködésével, ezek eredményének, a sikernek mindig őszintén örült. A tisztességgel ellátott hivatali munka mellett számára az igazi sikert a település szépülése, fejlődése jelentette, amiért bármikor és bárkivel együttműködött.
2013. év elején – az új hivatali szervezet kialakulásának nyomán – pályája visszakanyarodott a kiindulási helyhez Alsóörs községhez. 2013. december 29-én az Alsóörsi Közös Önkormányzati Hivatal Lovasi Kirendeltség vezetőjeként ment nyugdíjba.
2013-ban a Paloznaki Önkormányzat 14 éven át a paloznaki faluközösségért végzett lelkiismeretes és odaadó munkája elismeréseként „Paloznakért” kitüntetésben részesítette.
A Király Pince 1996-óta támogatja a falu közösségi beruházásait. A tulajdonosok a májusi szezonnyitó bevételét minden évben egy egy kiemelt cél érdekében ajánlja fel a közösség javára.
Hozzájárulásukkal és kezdeményezésükre kezdődött el a játszótér építése, a játszótéri ivókút, a Fő téri "sárkányos kút", A Fő téren álló szőlőtőke szobor. Támogatói a polgárőrségnek és a paloznaki civil szervezeteknek.
A közösségért végzett munkájukat és Paloznak iránt érzett elkötelezettségüket 2005-ben az önkormányzat "Paloznakért" kitüntetéssel ismerte el.
Olimpiai bajnok vizilabdázó
1949-től a Fáklya Opera, 1952-től a Budapesti Vörös Meteor, 1961-től a Csepel Autó, majd 1969-től a Budapesti Vasas úszója és vízilabdázója volt. Jelentős sporteredményeket vízilabdázásban ért el. 1959-től 1968-ig nyolcvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1960-ban olimpiai bronzérmes és az 1964-ben olimpiai aranyérmes magyar csapatnak. Az aktív sportolást 1972-ben fejezte be. Visszavonulása után a szakedzői, majd vízilabda mesteredzői oklevelet szerzett és a legsikeresebb hazai klubedzők egyike lett. 1972-től – többszöri, több éves megszakítással – 1986-ig a Vasas vezetőedzője volt. Irányításával a Vasas vízilabdacsapata hét magyar bajnoki címet nyert, illetve kétszer nyerte el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és egyszer a Kupagyőztesek Európa Kupáját. A Vasasnál edzőségét megszakítva 1978-tól 1979-ig az iráni válogatott, majd 1981-től 1982-ig a görög Ethnikosz vezetőedzője lett. 1983-ban – Mayer Mihály utódaként – a magyar válogatott szövetségi kapitányává választották. Irányításával a magyar válogatott az 1983. évi római Európa bajnokságon második, az 1985. évi szófiai Európa-bajnokságon 5. helyezést ért el. 1985-ben lemondott, utóda Gyarmati Dezső lett. 1987-től ismét a görög Ethnikosz, 1990-től a Tungsram SC, 1991-től 1997-ig a nyugat-berlini Spandau 04, majd a svájci SVVC Morgan vezetőedzője lett. A paloznaki faluközösség megbecsült tagja. Sportolói, edzői és szövetségi kapitányi munkája, valamint a paloznaki faluközösségben eltöltött évek elismeréseként 2010-ben díszpolgári címmel tüntette ki az önkormányzat.
A Sümeg melletti Nyírespusztán született 1929-ben. Édesapja testvére fogadja "örökbe" és kétéves korától Paloznakon nevelkedik.1947-ben ment férjhez négy gyermek édesanyja. Elvált, gyermekeit egyedül nevelte, az ötvenes években földjeik nagy részét elvették a gazdálkodást a család nem tudta folytatni így 16 évig a csopaki csecsemőotthonban, 11évig a Csopak Községi Tanácsnál majd nyugdíjazásáig a Kóolajipari Vállalat üdülőjében dolgozott. Volt kultúros, könyvtáros, részt vett Csopak Paloznak kultúrális rendezvényeinek megszervezésében, rendezésében. A rendszerváltást követően bekapcsolódott Paloznak kultúrális életébe, tiszteletdíjas könyvtárosként évekig vezette a Paloznaki Könyvtárat, A millenniumi zászló átadásakor zászlóanyának kérte fel az önkormányzat. 2005-ben jelent meg Pillanatképek Paloznak régi életéből című könyve, melyben Paloznak múltját (1940-es évektől) eleveníti fel. Jégvirág című novelláját díjazták és kötetbe is beválogatták majd megjelent 2003-ban a Veszprémi Nők kerekasztala által kíirt irodalmi pályázaton. 2017. március elején még részt vehetett "Árpád apánk álma" c. novellájának könyvbemutatóján, néhány héttel később bekövetkezett halála tragikus hirtelenséggel ért mindenkit.
Közösségi és kultúrális munkáját az önkormányzat 2009-ben Paloznakért kitüntetéssel ismerte el.
1921. május 2-án született Budapesten. Már kisdiák korában is nagyon érdekelte a technika, a természettudományok, ezek közül elsősorban a fizika és a csillagászat. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) Bölcsészeti Karán matematika-fizika szakon tanult tovább. Érdeklődése rendkívül szerteágazó volt, a csillagászaton kívül foglalkozott antropológiai, egyiptológiai és keleti nyelvészeti ismeretekkel is.1943-tól 1948-ig gyakornokként dolgozott az Egyetemes Csillagászati Tanszéken. Tanári oklevelét 1944. szeptemberében kapta meg.
1951-től a Geofizikai Mérőműszerek Gyárában dolgozott, mint kutatómérnök. Megtervezte a bonyolult optikájú, ötcsatornás fotoregisztráló berendezést, valamint az érzékeny, rezgésmentes, immerziós, tükrös galvanométert. Közben az első Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke lett. Az 1947-ben megnyílt TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgálóban, mint ismeretterjesztő tevékenykedett. Az 1950-es évek végén csillagászati és űrkutatási szakkört indított, és csaknem két évtizedig vezette is azt. 1963-ban a TIT Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese lett, ott és szerte az országban sok előadást tartott, számos szakcikket publikált. Első könyvét a Gondolat Kiadó jelentette meg 1965-ben, Bibliai csodák címen. 1975-ben a TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló igazgatója lett. 1977 augusztusában a TIT központi intézményeként megnyitott Budapesti Planetáriumnak is igazgatójává választották. Az intézmény működésének első évei alatt vezetésével a Planetárium világviszonylatban is nagy eredményeket ért el. Havonként változtatva, több előadást tartottak műsoron, amelyek közül néhányat ő dolgozott ki és adott elő. 1983-tól 1996-ig az ELTE Csillagászati tanszéke felkérésére tartott csillagászattörténeti előadásokat. Folytatta az 1960-as években megkezdett kutatásait Dante műveiben, a csillagászati Divina Commedia csillagászati vonatkozásairól, melyeket a Divina Astronomia című könyvében jelentette meg 2001-ben. Munkásságáért a 2004. áprilisában megalakult Magyar Dantisztikai Társaság alapító tagjává választották. Több szakmai kutatásban vett részt, a mai napig is előadásokat tart országszerte és aktívan részt vesz az ismeretterjesztő munkában. Egy 2000-ben felfedezett kisbolygót (45300 Thewrewk) a Nemzetközi Csillagászati Unió az ő tiszteletére nevezett el. Jelenleg is a Magyar Csillagászati Egyesület tiszteletbeli elnöke.
A nyarakat paloznaki nyaralójában tölti. Könyveiben többször említi az általa nagyon szeretett kis községet.
2009-ben paloznak önkormányzata díszpolgári címmel tüntette ki.
2013-ban a Millenniumi Parkban felavattuk az általa tervezett NAPÓRÁT.
.
Gyermekkoromat Rimaszombat környékén Várgedén töltöttem nagymamámmal. Tanulmányaimat a népművészetről 1974-ben kezdtem el. A himzés, csipkekészités, mézeskalácskészitésből felsőfokú oktatói vizsgát tettem. 1991-ben megkaptam a népi iparművész címet. 2005-ben gránátalma dijjal jutalmaztak. 6 szakköröm van veszprém megyében. Kötelességemnek érzem a hasonló beállítottságu emberek tanitását, segitését ezen az úton. Számomra a magyar népművészet soha el nem múló örök szerelem.