1944.04.30-án született Paloznakon. Édesapja vasúti munkás, édesanyja háztartásbeli. Kilenc testvérével együtt nevelkedett Paloznakon.
Az általános iskola befejezése után kőműves tanuló lett, majd egy kisiparosnál dolgozott. 1968-ban Németh Erzsébettel kötött házasságot. 1969-ben és 1972-ben születtek lányai.
1971-ben mestervizsgát tett Győrben és kisiparosként dolgozott 1975-ig, majd Balatonfüreden egy Építőipari Szövetkezetnél helyezkedett el.
Paloznakon keze nyomát őrzi a templomhoz vezető lépcső építése, valamint a templom belső és külső felújítása az 1970-es évek második felében, amit testvérével közösen végeztek. A rendszerváltás után aktívan bekapcsolódott az újra önállósodó falu közösségi életébe, nem volt olyan közösségi munka, ahol ne lett volna ott. 1994-1998-ig önkormányzati képviselőként vett részt Paloznak életében. Tevékenyen segítette a temető kerítésének építését, a sportpálya építését, a játszótér kialakítását.
Ma már nyugdíjasként él Paloznakon, gyermekei és unokái közelében.
2010-ben közösségi munkáját, a faluközösségért végzett önzetlen tevékenységét az Önkormányzat Paloznakért kitüntetéssel ismerte el.
2019. február 21-én hosszantartó betegség után elhunyt. Emlékét megőrizzük!
Lovason született 1935. május 29-én. Édesanyja Vincze Margit a Fejér megyei Füléről, édesapja Steinbach Mátyás, aki vincellérként dolgozott a veszprémi püspökség paloznaki szőlőbirtokán, Tótvázsonyból származott el. 10 éves lehetett, amikor családi házuk Lovason leégett, így szüleivel és három nővérével (Margit, Ilona, Erzsébet) Paloznakra költöztek az egyházi vincellérlakásba. Iskolai tanulmányait Paloznakon kezdte, majd a székesfehérvári Videoton veszprémi üzemi egységébe tanulta ki az asztalos szakmát. 18 évig dolgozott itt, majd Csopakon Patak Part Üdülőben kertészként vállalt munkát egészen nyugdíjazásáig.
1961-ben vette feleségül Felsőörsön Drexler Erzsébetet, akivel először a szülői házban éltek, majd 1972-ben Paloznakon a Kossuth Lajos utcában építkeztek. Két gyermekük született, Éva és Zoltán, akik szintén Paloznakon élnek, és négy unokával ajándékozták meg őket.
Steinbach István vagy Pista bácsi, fiatal korától aktívan részt vett Paloznak közösségi életében. Tagja volt a csopaki felnőtt néptáncegyüttesnek, rész vett a Szendi György tanító által szervezett színjátszó körben, biztos pontja volt a faluszépítéseknek és mindig számítani lehetett segítségére, amikor közösségi munkára került a sor Paloznakon. Kezdetektől lelkes tagja volt a Paloznaki Civil Egyesületnek és kezdetektől énekelt a Paloznaki Kórusban. Szabadidejében szívesen foglalkozott kertészkedéssel, barkácsolással és borászattal. 2008-ban bekovetkezett váratlan halála mindenkit mélyen megrázott.
Steinbach István, aki tevékenyen részt vett településünk közösségi és kulturális életében, példát mutatva a befogadásról és közösségi szerepvállalásról, 2009-ben posztumusz „Paloznakért” kitüntetésben részesült.
Nagy Mihályné szül. Csete Zsuzsa, születésétől Paloznakon élt és paloznaki volt élete végéig. Két lány gyermeket nevelt fel munkája mellett. Mindig segíteni szeretett másokon, hivatását is így választotta. Évtizedeken át a veszprémi kórház koraszülöttosztályán dolgozott. Munkája mellett aktív közösségi életet élt. A rendszerváltás után a nyugdíj mellett könyvtárosként segítette a falu kulturális életét. Alapító tagja és sokáig vezetője volt a Paloznaki Hímzőkörnek, összefogta a tagokat, újabb és újabb feladatokat talált ki és valósított meg. Aktívan vett részt a református egyház közösségében, gondnokként és presbiterként. Kulturális és közéleti tevékenységét, közösségi munkáját az önkormányzat 2010-ben „Paloznakért” kitüntetéssel ismerte el.
Trokán Péter 1946. július 4-én született Budapesten. Családjával Újpesten laktak.
Első színházi élményeit a József Attila Színházban szerezte, bár szülei eleinte féltették a színész szakmától, 1969-ben a Nemzeti Színház stúdiósa lett, majd egy év múlva a Kecskeméti Katona József Színházban lépett színpadra.
1972-től a Debreceni Csokonai Színházhoz csatlakozott, majd ismét Kecskemét következett. 1978-ban a vidéki színpadok után Budapesten is kipróbálta magát, három évig játszott a Népszínházban, majd 1981 és 1989 között a Nemzeti Színházban láthatta a közönség.
Egy évadot a József Attila Színházban töltött, 1990-ben pedig úgy döntött, szabadúszóként folytatja karrierjét, ugyanakkor két éven át a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. Az évek során megfordult Veszprémben és Sopronban is, majd 2003-ban ismét a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott, 2008-ban pedig Jordán Tamás igazgatót követve a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött.
Az évek során olyan nagyszerű darabokban láthatta a színházszerető közönség, mint Az ember tragédiája, a III. Richárd vagy a Liliom, 2011-ben a Pygmalionnal és a Naftalin volt premierdarabja, a Mágnás Miskában pedig Korláthy grófként szórakoztatja a közönséget.
A színpadon eltöltött hosszú évekkel a háta mögött a nagyközönség mégis elsősorban az 1987-ben útjára induló Szomszédok vadőrjeként ismeri - Szelényi János szimpatikus karakterét egészen 1999-ig, a sorozat befejező részééig öltötte magára. A sorozat mellett a tévé és mozifilmek világában is keresett színésszé vált, többek közt láthattuk a Jelbeszéd, Az erőd vagy az Októberi vasárnap című alkotásokban, de az 1983-as Te rongyos életben vagy az 1996-os Szambában is feltűnt.
Veszprémi szinházi karrierje alatt vásárolt Paloznakon házat, szőlőt és itt készül szerepeire, vagy kapcsolódik ki. Paloznak, a Balaton és a horgászat nagy szerelmese. Színészi munkája, kulturális és közéleti tevékenysége elismeréseként, mellyel hozzájárult Paloznak jó hírnevéhez valamint a paloznaki faluközösségben eltöltött évek elismeréseként a Paloznaki Önkormányzat 2016-ban díszpogári címmel tüntette ki.
Született:1948.04.21. Úrkúton, Veszprém megye.
Tanulmányai: Vegyipari Technikum, Veszprém
Élelmiszeripari Főiskola, Szeged
Kertészeti Egyetem, Budapest
Okleveles Élelmiszeripari mérnök
1987-ben vásárolt telket Paloznakon, majd egy évre rá szőlőt telepített. Borászati tevékenységem során az itt előállított bort mintegy tíz éven keresztül Paloznaki Olaszrizling néven forgalmazta. Több évtizede résztvevője a paloznaki borversenynek, az utóbbi években a borverseny zsűri elnöke. Aktív résztvevője és támogatója a községi rendezvényeknek. A Paloznak községi értéktár bizottság tagja.
Barátaival 2011-ben létrehozta a Paloznaki Borklubot, mely azóta is sikeresen működik.
A Veszprém megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságtól mentem nyugdíjba. Mint az Igazgatóság megyei főmérnöke kitüntetést kaptam a Kormánymegbízottól: Kiváló közigazgatási munkáért.
Szakmai életpályája elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki a 2011-es évben.
A paloznaki bor népszerűsítése érdekében végzett tevékenységéért, a borversenyek szervezése és a borklub elnökeként végzett önzetlen munkája elismeréseként 2015-ben az Önkormányzat „Paloznakért” kitűntetésben részesítette.
A paloznaki borkultúra és bortermelés érdekében végzett odaadó munkája, a paloznaki borklub létrehozásáért és vezetéséért, a paloznaki bor népszerűsítéséért végzett kiemelkedő tevékenysége elismerésekén, mellyel hozzájárult Paloznak és a paloznaki borok jó hírnevéhez 2021-ben Paloznak díszpolgára címel tűntette ki az önkormányzat.
1950. november 29-én született a Bodrog-közi Vajdácskán. Itt töltötte boldog gyermekkorát szüleivel és testvérével.
Általános iskolai tanulmányait 1964-ben fejezte be. Ezután Sárospatakon dolgozott. 1970-ben kötött házasságot Simon Györggyel. Férjével Paloznakra költöztek itt alapozták meg jövőjüket, építkeztek. Megszerette a falut, az itt élő embereket. Született két szép gyermekük . Kezdetben Balatonfűzfőn dolgozott, de szeretett volna közelebb elhelyezkedni. Mindig érezte, hogy a gyerekek közel állnak hozzá, ez bátorította arra, hogy jelentkezzen dajkának. 1979-ben felvették a Balatonfüred Ady E. utcai óvodába, 1985-ben Csopaki Óvodába sikerült folytatnia munkáját. 1995-ben elvégeztem a dajka képzőt jeles értékeléssel. Több mint 20 éven keresztül végezte odaadóan munkáját a gyerekek között.
2008 óta nyugdíjas. 2014-ben munkája elismeréseként, a Csopaki Óvodában végzett 20 éves munkájáért, a paloznaki gyerekek gondozása, nevelése érdekében végzett önzetlen és gondos munkájáért az Önkormányzattól „Paloznakért” kitüntetésért kapott.