A református hittanórák egyik legvonzóbb fejezete az éves rendes kirándulásunk. Jó dolog szerepelni, fellépni, komoly dolgokkal foglalkozni de azért az sem akármi, ha felkerekedünk és közösen elköltünk egy vasárnap délutánt. Tavasszal a sok egyéb program miatt elmaradt ez az alkalom, de most a szép ?szi id?t kihasználva felkerekedett csapatunk. Eddig Géza bácsi / a képen nem látszik, merthogy ? készítette a fotót / jelölte ki az utat. ??? A kérd?jelek magyarázatát lásd kés?bb.
Elindultunk. A Tölgyfa csárda után s?r? erd?ben vitt az út. Mentünk fel, mentünk le. Az út csak nem akart fogyni. A szül?k megbeszélték az éppen aktuális problémákat az iskolában, a munkahelyen, s?t a vasárnapi sütik is el?kerültek. A Sárkányluk nem volt sehol. Nem baj, a református hittanos nem adja fel, mentünk tovább. Aztán csak elfáradtunk. Kerestünk egy tisztást, tüzet raktunk, ettünk ittunk jól éreztük magunkat. A számháború után ideje volt visszaindulni. Az, hogy ezt a barlangot, vagy micsodát, nem találtuk meg, tulajdonképpen senkit sem zavart. A következ? hittanórán kiderült,hogy még száz métert kellett volna mennünk és akkor megtaláljuk. Tanulság? Különösebben semmi, esetleg talán az, hogy ha az el?re kit?zött céljaink nem valósulnak meg, attól még jól érezhetjük magunkat.
Köszönjük Máténak ezt a délutánt és jöv?re, mondjuk tavasszal talán megleljük ezt a Sárkány izét.
