Június 6-án reggel fél nyolc el?tt egy kis csapat gyülekezett a F? téren. A csapat a papírgy?jt? gyerekb?l (bel?lünk), a gy?jtésnél segédkez? feln?ttekb?l és kísér?kb?l állt. A paloznaki illetve a lovasi kisbusszal mentünk a veszprémi pályaudvarra. Innen már vonatoztunk a Cuha patak völgyében fekv? Porva-Csesznek megállóig. Itt lefújtuk magunkat a kullancsok ellen és indultunk a turistaúton az erd?be. Az el?z? évekt?l eltér?en nem a Cuha-völgyi szakaszt jártuk végig, hanem elindultunk egy másik úton meghódítani Csesznek várát. Útközben néha megálltunk egyet pihenni, szamócázni, ismerkedni a békákkal, és teszteltük Leitold Józsit, hogy mit tud az erd? növényeir?l és állatairól. Utunk „tisztább” szakaszán már látni lehetett a cseszneki várat. Az erd?b?l kiérve egy aluljárón átkeltünk a 82-es út alatt és már Cseszneken találtuk magunkat. Itt utcákon, ösvényeken haladva ,,felmásztunk” a várba, ahol már vártak minket. Itt Tamás bácsi végigkísérte a csapatot a várban. Elmondta a történetét, f?zött hozzá mondákat és egyéb érdekességeket, majd kit?ztük a paloznaki zászlót. Innen az ösvényen (ahol feljöttünk) visszamentünk az úgynevezett K?mosó szurdokhoz. Vízesések, kádszer? mélyedések és nagy sziklák voltak itt. Ide a gyerekek közül többen is leereszkedtünk, csak úgy kíváncsiságból. Innen folytattuk utunkat egy szép kis udvarba, ahol (többek között) gulyáslevessel, pogácsával, bodzaszörppel és nagy örömmel fogadtak minket. A finom ebéd után kosárra dobáltunk egy ideig, aztán indultunk egy lovardába, ahol lehetett lovagolni, ping-pongozni, csocsózni és íjászkodni. Itt a PACI-tól fagyit is kaptunk. Sokáig nem maradtunk, mert mennünk kellett vissza az állomásra. A visszaút sokkal gyorsabbnak t?nt. Látszott, hogy mi gyerekek edzettebbek vagyunk. Öten voltunk legelöl és aránylag korán megékeztünk (pedig nem is rohantunk) Porva-Csesznekre, fél órával el?bb, mint a csapat többi része. Nemsokára megérkezett a vonat, amin visszafele már mindenki csendesen ült, mert már mindenki kell?en elfáradt. Én nagyon jól éreztem magam, de úgy láttam, hogy ezzel nem voltam egyedül. Köszönjük a kirándulást az egyesületnek, és mindenkinek, aki segített a szervezésben. Jöv?re is megyek papírt gy?jteni, mert megéri!
Wrhovina Péter