"Épp a film bizonyítja, hogy még a Bélát jól ismerők előtt is mennyi eddig egyáltalán nem, vagy csak alig ismert képsor létezhet. Ez nem véletlen, hiszen a hatvanas évek végétől haláláig számos film- és fényképfelvétel őrizte meg tevékenységének közel 45 évét.
Szomjas György filmjében érdekesen keretbe foglalják a fájdalmas, de felemelő búcsúzás képei Halmos Béla életvidám létét. A Hagyományok Házában felállított ravatal képeivel indít, ahol zenésztársai muzsikálnak, s a film vége felé a temetés képeit láthatjuk, ahol rengeteg zenész húzza kedvenc dalait és hatalmas tömeg kíséri utolsó útjára. De a záróképek mégse ezek, hanem a tavalyi táncháztalálkozón készült felvételek, amik azt az üzenetet hordozzák, hogy nagy része van abban, hogy a táncházmozgalom él tovább!

Halmos Béla muzsikál az általa kezdeményezett első Táncház Napján, 2012. V. 5. (fotó: Abkarovits Endre)

A két búcsúzás képei között azonban kibontakozik a szemünk előtt a teljes pálya. Láthatjuk ifjúként, ahogy előbb komolyzenei tanulmányokat végzett, építészmérnöki pályára készült, majd a Röpülj pávában már a népzenével próbálkozott, akkor még gitárral. Aztán jön életének legismertebb része, mikor Martin György útmutatásával elsajátítja a széki zenét, a Bartók együttesben Tímár Sándor vezetése alatt idővel főállású muzsikusok lesznek Sebő Ferenccel. Eközben további fiatalokkal ismerteti meg a népzenét, s valahogy szinte minden későbbi népzenész – közvetlenül vagy közvetve – Halmos Béla köpönyege alul bújik ki. Mialatt gazdag életének főleg muzsikálását megörökítő képeit láthatjuk, megszólalnak pályatársai, akik mind egy-egy újabb aspektusból világítják meg Halmos Béla munkásságát és személyiségét. Sebő Ferenc a küldetését egyre jobban felismerő zenészt és szervezőt emeli ki, Timár Sándor az építészmérnöki szakmáját a zenélésért feladó embert, Gryllus Dániel Bélának a különböző zenei műfajok iránti nyitottságát, Pávai István a tudományos tevékenységét, Nagymarossy András a kitűnő prímást, s a mindenki által szeretett embert emeli ki, hogy csak néhány példát említsek. Talán Nagymarossy András kérdi, hogy vajon hányan mondhatjuk el magunkról, hogy mindenki szeretett minket? Halmos Bélát valóban mindenki szerette, aki ismerte, és egész biztos, mindenki számos történettel tudna szolgálni ennek bizonyítására. Talán egyszer ezeket is érdemes lenne összegyűjteni!
Szomjas György filmje megrendítően szép! Jó lenne, ha a nézők legszélesebb rétegeihez eljutna. Például ha egyszer a közmédia főműsoridőben mutatna be egy ilyen értékes filmet! "

(Abkarovits Endre www.hangtarnok.hu)