1944.04.30-án született Paloznakon. Édesapja vasúti munkás, édesanyja háztartásbeli. Kilenc testvérével együtt nevelkedett Paloznakon.
Az általános iskola befejezése után kőműves tanuló lett, majd egy kisiparosnál dolgozott. 1968-ban Németh Erzsébettel kötött házasságot. 1969-ben és 1972-ben születtek lányai.
1971-ben mestervizsgát tett Győrben és kisiparosként dolgozott 1975-ig, majd Balatonfüreden egy Építőipari Szövetkezetnél helyezkedett el.
Paloznakon keze nyomát őrzi a templomhoz vezető lépcső építése, valamint a templom belső és külső felújítása az 1970-es évek második felében, amit testvérével közösen végeztek. A rendszerváltás után aktívan bekapcsolódott az újra önállósodó falu közösségi életébe, nem volt olyan közösségi munka, ahol ne lett volna ott. 1994-1998-ig önkormányzati képviselőként vett részt Paloznak életében. Tevékenyen segítette a temető kerítésének építését, a sportpálya építését, a játszótér kialakítását.
Ma már nyugdíjasként él Paloznakon, gyermekei és unokái közelében.
2010-ben közösségi munkáját, a faluközösségért végzett önzetlen tevékenységét az Önkormányzat Paloznakért kitüntetéssel ismerte el.
2019. február 21-én hosszantartó betegség után elhunyt. Emlékét megőrizzük!
Lovason született 1935. május 29-én. Édesanyja Vincze Margit a Fejér megyei Füléről, édesapja Steinbach Mátyás, aki vincellérként dolgozott a veszprémi püspökség paloznaki szőlőbirtokán, Tótvázsonyból származott el. 10 éves lehetett, amikor családi házuk Lovason leégett, így szüleivel és három nővérével (Margit, Ilona, Erzsébet) Paloznakra költöztek az egyházi vincellérlakásba. Iskolai tanulmányait Paloznakon kezdte, majd a székesfehérvári Videoton veszprémi üzemi egységébe tanulta ki az asztalos szakmát. 18 évig dolgozott itt, majd Csopakon Patak Part Üdülőben kertészként vállalt munkát egészen nyugdíjazásáig.
1961-ben vette feleségül Felsőörsön Drexler Erzsébetet, akivel először a szülői házban éltek, majd 1972-ben Paloznakon a Kossuth Lajos utcában építkeztek. Két gyermekük született, Éva és Zoltán, akik szintén Paloznakon élnek, és négy unokával ajándékozták meg őket.
Steinbach István vagy Pista bácsi, fiatal korától aktívan részt vett Paloznak közösségi életében. Tagja volt a csopaki felnőtt néptáncegyüttesnek, rész vett a Szendi György tanító által szervezett színjátszó körben, biztos pontja volt a faluszépítéseknek és mindig számítani lehetett segítségére, amikor közösségi munkára került a sor Paloznakon. Kezdetektől lelkes tagja volt a Paloznaki Civil Egyesületnek és kezdetektől énekelt a Paloznaki Kórusban. Szabadidejében szívesen foglalkozott kertészkedéssel, barkácsolással és borászattal. 2008-ban bekovetkezett váratlan halála mindenkit mélyen megrázott.
Steinbach István, aki tevékenyen részt vett településünk közösségi és kulturális életében, példát mutatva a befogadásról és közösségi szerepvállalásról, 2009-ben posztumusz „Paloznakért” kitüntetésben részesült.
Nagy Mihályné szül. Csete Zsuzsa, születésétől Paloznakon élt és paloznaki volt élete végéig. Két lány gyermeket nevelt fel munkája mellett. Mindig segíteni szeretett másokon, hivatását is így választotta. Évtizedeken át a veszprémi kórház koraszülöttosztályán dolgozott. Munkája mellett aktív közösségi életet élt. A rendszerváltás után a nyugdíj mellett könyvtárosként segítette a falu kulturális életét. Alapító tagja és sokáig vezetője volt a Paloznaki Hímzőkörnek, összefogta a tagokat, újabb és újabb feladatokat talált ki és valósított meg. Aktívan vett részt a református egyház közösségében, gondnokként és presbiterként. Kulturális és közéleti tevékenységét, közösségi munkáját az önkormányzat 2010-ben „Paloznakért” kitüntetéssel ismerte el.