Ünnepeljünk együtt a szüret víg ünnepén,
legeltessük szemünk szép lányok ülepén!
Az asszonynépnek jusson az öröm dandárja,
lazuljon derékban férfiak nadrágja!

Ki ma vizet iszik, annak kedve apad,
a szüretkor inni csak jó bort szabad!
Ne t?njenek feledésbe régi korok,
az ódon pincékb?l fogyjanak a borok

Senki nem vitatta, hogy jól megy a munka,
Hogy meddig azt biz csak a Jó Isten tudja.
Mert ahogyan apad a népek bukszája,
Úgy csökken pontosan kis faluk kasszája.

Kétségbe persze ezen cseppet sem esünk.
Legfeljebb holnaptól kevesebbet eszünk.
Mert az nem kérdés, hogy fejl?dés legyen,
Csarnok épüljön-e vagy antenna a hegyen?
Mert a kurtaxa az egyre csak apad,
Adó eltitkolás óriásira dagad.


 
Csarnok ügyben volt ám, aláírásgy?jtés
Felbolydult népségnek volt egy falugy?lés
Volt aki pirosat más meg kockát akart
Megszüntetni nyomban a terjed? ipart.
 
 
Végül aztán senki nem nyúlt a zsebébe,
Marad a csarnok falu szégyenére.
Belepi a moha, fák n?nek az égbe,
Történetünknek így érünk végére.
Mostan ünnepeljünk gondoljunk el?re,
A szüreti bálra a szép táncosn?kre.
Nem igen táncoltunk a tavalyi bál óta,
mulassunk hajnalig, hadd szóljon a nóta!”