Rusorán Pétert a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Vízilabda Szövetség és a Vasas is saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés.

Az MTI méltatásában kiemeli, hogy Rusorán Péter játékosként tagja volt az 1964-ben, Tokióban olimpiai bajnoki címet szerzett magyar válogatottnak.

Rusorán Péter sportolói pályafutását 1949-ben a Fáklya Operában kezdte, majd 1950-től 1961-ig a Bp. Vörös Meteor, 1961 és 68 között a Csepel Autó, 68 és 72 között pedig a Vasas játékosa volt. A nemzeti csapatban 103 alkalommal játszott. Az 1964-es ötkarikás arany előtt 1960-ban olimpiai bronzérmet szerzett a válogatottal.

Visszavonulása után a Testnevelési Főiskolán úszó- és vízilabda szakedzői, majd vízilabda mesteredzői oklevelet szerzett. 1972-től – többszöri, több éves megszakítással – 1986-ig a Vasas vezetőedzője volt. Irányításával a Vasas hét magyar bajnoki címet nyert, illetve kétszer nyerte el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és egyszer a Kupagyőztesek Európa Kupáját.

A Vasasnál folytatott edzői karrierjét megszakítva 1978-tól 1979-ig az iráni válogatott, majd 1981-től 1982-ig a görög Ethnikosz vezetőedzője lett.

1983-ban – Mayer Mihály utódaként – a magyar válogatott szövetségi kapitányává választották. Irányításával a magyar válogatott az 1983. évi római Európa-bajnokságon második, az 1985. évi szófiai Európa-bajnokságon 5. helyezést ért el. 1985-ben lemondott, utóda Gyarmati Dezső lett. 1987-től ismét a görög Ethnikosz, 1990-től a Tungsram SC, 1991-től 1997-ig a nyugat-berlini Spandau 04, majd a svájci SVVC Morgan vezetőedzője lett. (forrás:www.vlv.hu)

.

Életének utolsó éveit Paloznaki otthonában töltötte. 2010-ben az önkormányzat díszpolgári címmel tűntette ki.

 

Csurka Gergely: Búcsú Rusorán Pétertől