Kisbíró 2009

Kicsinek és nagynak e mai nap ünnep,

Szeretettel köszöntöm mind kik egybegyűltek.

Paloznak népétől figyelmet kéretek,

Míg sorjába szedem mi történt véletek.

Amikor a szőlőhegyben piros hajnal hasadt,

Kiderült, hogy az éjszaka ellopták a vasat.

Szerencsére nagyobb baj azóta nincsen,

Polgárőrök járőröznek a Suzuki dzsippen.

Félelmetes kommandó jár a paloznaki utcán.

A parlagfű csak úgy remeg a Hajódnak alján.

Írmagját is kiírtaná, hogyha megértené,

Maga földjét megművelné, minden jó leventénk.

Most meg néhány nagy eseményt elevenítek fel,

Kivel történt, hogyan történt tudja minden ember.

Asszonyaink és a férjek kirándulni mentek,

A szennai skanzenben vígan tekeregtek.

A buszozás után vízben dagonyáztak,

Az igali fürdőben kiáztak a lábak.

A métázás régi játék, most előkeresték,

Gyakorolják lenn a pályán újkori leventék.

Megmutatják a legények, játszhatják a lányok,

Hogy ők bizony nem afféle városi puhányok.

Csak az a baj hogy a játék kicsikét veszélyes,

Az játsszon csak aki bátor és kicsit sem kényes.

Ha a golyó a legénykét ottan eltalálja.

Apja, anyja retteghet, hogy nem lesz unokája.

Péter és Pál hajdanában azon vesztek össze,

Kinek fütyül a diófán a kismadár füttye.

Paloznakon a szomszédok sokkal modernebbek,

Mivel nincsen diófájuk, másért veszekednek.

Nem ragadnak szőlőkarót, nem rántanak kardot.

A legnagyobb éjszakában kihívják a jardot.

A hatóság majd eldönti, hogy is kéne élni,

Tán halkabban rádiózni, s nem üvöltözni.

A két szomszéd kibékült biztosan azóta.

Reméljük, hogy jövőre másról szól a nóta.

Zrínyi utca lakosai folyton morgolódnak,

Panaszolják, hogy náluk a forgalom túl nagy.

Fekvőrendőrt követelnek az utcán keresztbe,

A száguldó autósokat onnan kirekesztve.

Trafipaxot a sarokra, nyomban fényképezzen.

A gyorshajtó sofőr pedig nekik helyben fizessen.

A Kisparti utcában is volt nagy felindulás,

Csendes zsákutcában miért lesz átjárás.

A testületi ülésre jött az egész utca,

Önkormányzat akaratát, hogy majd megakassza.

Végül aztán lett mindenkinek elégedettsége,

Oszlop került az utcának kellős közepébe.

Panaszkodunk, hogy nincs pénzünk semmire,

de legalább falunap legyen négyszer évente.

Az elsőt tartsuk januárban, hogy jobban induljunk,

Bánatunkat mihamarabb az óévre hagyjuk.

Másodikat majd tavasszal, ha langyos már a szellő,

Ilyenkor már sok nyaraló is bizonyára eljő.

A harmadik meg a nyáron forróságban legyen,

Ülünk majd a hűs pincékben odafenn a hegyen.

Negyediknek megmarad a szeptember vége,

Nem fogy el a jókedvünk a következő évbe.

{pgslideshow id=2|width=100|height=100|delay=3000|image=M}