...

" 1848 március 15-e eseményeit nem kellene számunkra felidézni, hiszen nincs olyan magyar ember, aki kívülről ne tudná mi történt azon a 165 évvel ezelőtti kissé borongós, esős, ámde mégis oly szép tavaszi napon. De mégis, gondoljunk vissza egy kicsit más szemszögből a forradalom napjára!
Hogyan csináljunk forradalmat? Tehették fel a kérdést maguknak a márciusi ifjak, hiszen többségük a pozsonyi diétáról jött és a rendek lassúságát, az országgyűlés körülményeskedését látva, no meg az Európából érkező híreket hallva, azonnal cselekedni akart.
marc 15 01Mi azt gondolnánk, hogy a forradalomhoz fegyvert kell szerezni, aztán az utcára vonulva elfoglalva a fontos pontokat barikádot emelni, megszállni a közintézményeket, a médiát hangot adni követeléseinknek, harcolni az ellenünk kivezényelt karhatalommal az utolsó csepp vérünkig, vagy a győzelemig. A forradalom szerintünk vérrel, harccal puskaropogással jár.
Nos a márciusi ifjak másként gondolták, ők mindenekelőtt polgárok voltak. Ők bankettet szerveztek s erre a forradalmi bankettre verseket írtak, megbízták Jókait, hogy fogalmazza eggyé, egy kiáltvánnyá a Pilvaxban elhangzottakat. Mert a forradalmi ifjúság nemcsak bankettet szervezett, hanem kávéházba járt. Törzshelyük a "közvélemény asztala" egy nagy kerek márványasztal, melynél olykor 15-20-an is ültek, a kávéház közepén állt s olykor egy-egy lelkesültebb szónok, mint Petőfi, az asztal tetejére állva szólott a Pilvax közönségéhez.
Március 14-én is ilyen lelkes hangulatba tervezték forradalmi bankettet, s mikor a bécsi forradalom híre este eljutott hozzájuk az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Azért még éjfélig elbeszélgettek, sürgették Jókait a követelések megfogalmazásával. Másnap, 15-én reggel 8-kor, a hosszúra nyúlt éjszaka után még kevesen voltak a kávéházban. Várni kellett Jókaira, Vasvárira s még másokra kik a forradalmi hangulat ellenére még csak akkor ébredeztek. Ezt tudták Petőfiék is s ezért nem vártak, míg ismét megtelik a kávéház, az egyetemre mentek. Az ifjúságot könnyű volt meggyőzni. Majd, hogy követeléseik mindenkihez eljuthassanak a legközelebbi nyomdához indultak, kinyomtatni a Nemzeti dalt és a 12 pontot. A nyomdánál azonban nehézségek támadtak. Landerer ragaszkodott a cenzor aláírásához a forradalmárok pedig a sajtószabadsághoz. Azt, hogy a nyomdát elfoglalják, vagy hogy fegyverrel kényszerítsék rá akaratukat a nyomdászokra fel sem merült. Végül Landerer javaslatára a "nép" lefoglalta a sajtót s ettől fogva a nép a saját, s nem Landerer gépeivel nyomtatott. Hamar elkészültek a nyomtatványok s azokat százával osztották az utcán gyülekező tömegnek. Közben még küldöttség ment a színházba, hogy estére tűzzék műsorra Katona József betiltott Bánk bánját, amit Bajza József igazgató örömmel megígért. Délután 3-ra gyűlést hirdettek a múzeum elé.
márc 15 1Hogy miért 3-ra mikor még csak dél volt? Mert polgárok voltak nem csak forradalmárok. Állítólag Jókai éppen egy sarokkövön állva szónokolt, mikor Petőfi megrángatta kabátját "Marcikám Júlia vár az ebéddel, 3-ra hirdessed a gyűlést" S így is történt. Bármilyen lánglelkű forradalmár volt Petőfi, a feleségét nem merte megvárakoztatni. Így a forradalmárok a forradalmi ebédszünetben hazamentek, megebédeltek háromkor pedig a múzeumnál ott tolongott fél Pest. Mert akkorra híre ment az eseményeknek s délutánra már a környező vásározók is túladtak portékájukon és csatlakoztak az ifjúsághoz.
Innen aztán már valóba gyorsan peregtek az események. A városházán fogadták a polgárok küldötteit s mivel itt is polgárok ültek azonnal támogatták a követeléseket. Táncsics kiszabadítása és a Helytartótanács felkeresése s a követelések átadása szinte gyerekjáték volt. "A nagyméltóságú Helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott" írja Petőfi. Hogyne reszkettek volna hisz ők hivatalnokok voltak, császári hivatalnokok és nem polgárok, mert a polgárok ezen a napon nem reszkettek.
A polgárok ezen a napon színházba mentek. Bajza ígéretéhez híven a színház teljes díszkivilágítással várta a forradalmárokat. A betiltott Bánk bán volt műsorra tűzve, a színészek kokárdával mellükön álltak színpadra, de félbe kellett szakítani az előadást, mert mindenki Petőfit akarta hallani. Így ért véget a forradalom napja, vértelenül, fegyvertelenül a pesti színházban.
Párizsban a forradalom lerombolta a Bastillest, palotákat gyújtott fel a nép. Milánóban, Bécsbe barikádokat emeltek, sortüzek dördültek, százával estek el emberek. Magyarországon a pilvaxbeli ifjúság bankettet szervezett, az egyetemistákhoz fordult, a múzeum elé hirdetett gyűlést, s végül színházba ment. Jelképes helyszínek, biztos nem tudatos választás jellemzi őket, de sokat elárulnak a forradalmárok mentalításáról. Kávéház, Egyetem, Múzeum és Színház. A forradalom színhelyei? Igen, és a polgárságé, azé a magyar polgárságé, aki tehetségét és tudását a haza javára fordítja.
Rájuk kell emlékeznünk az ő példájukat kell kövessük