Hanczné Kováts Rita
Született: Osli (Győr-Sopron-Moson megye) 1961. április 24.
1987-ben kezdtek el építkezni Paloznakon és 1990-ben költözött a faluba családjával.
1993 április 1-1995 december 31-ig az Önkormányzat dolgozója volt. Szociális segítőként az idősekkel foglalkozott. Segítette a bevásárlást, a gyógyszerkiváltásokat, a rászorulóknak segített a mindennapi ház körüli teendőkben és vitte az ebédet. 1993-ban feladatai mellé a rk egyházban elvállalta a templomanyai szolgálatot, azóta viseli gondját, végzi a templom körüli napi teendőket, gondozza a kertet, díszíti a templombelsőt.
1996. január 1-2022. augusztus 1-ig a Paloznaki Római Katolikus Plébánia alkalmazottja.
1996. február 1-től 22 éven keresztül végezte a Paloznaki Plébániához tartozó falvakban a gyermekek hitoktatását. Munkáját a faluközösség javára önzetlenül, kitartóan végezte, Paloznak történelmének jelentőségét, fontosságát és annak ismertetését, továbbadását mindig szívügyének tekintette.
2022-ban az önkormányzat a katolikus egyházközösségben és a templom fenntartása érdekében végzett közösségi munkájáért. A paloznaki gyerekek hittanoktatása, nevelése, terén végzett önzetlen és áldozatos munkája elismeréseként Paloznakért kitűntetésben részesítette.
Szabó Lajos 1964-ben született Székesfehérváron. 1988-ban a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző főiskolán szerzett történelem ének-zene szakos tanári diplomát. 1998-tól 2007-ig a Csopaki Általános Iskolában tanította a csopaki, paloznaki gyerekeket, majd a Balatonfüredi Önkormányzat Művelődési Osztályának osztályvezetője, ezt követően tankerületi igazgató lett. Paloznakon 2002-től képviselőként, 2006-tól alpolgármesterként szolgálta a közösséget tankerületi igazgatóvá való kinevezéséig. Alapítója és vezetője volt a Paloznaki Kórusnak. Részese volt a Paloznaki Civil egyesület megalakításának és vezetésének, mint ahogy részt vett a Paloznak Jövőjéért Közalapítvány munkájában is. Igazi közösségi, a családját szerető, másokat tisztelő, a közösséget segítő embert, igaz barátot veszítettünk el vele.
A közösségért végzett munkáját 2021-ben az Önkormányzat posztumusz díszpolgári címmel ismerte el.
Nagycsaládban, három fiútestvérrel együtt nevelkedtem. Már középiskolában megfogalmazódott bennem, -nagyrészt a családban átélt hatásoknak köszönhetően- hogy mindenképpen pedagógus életutat szeretnék magamnak választani. Sopronban, az Óvónőképző Intézetben végeztem 1977-ben. Csopak község 1984-ben átadott új óvodájának kezdetektől négy cikluson keresztül voltam a vezetője, mellette csoportban is dolgoztam. Kisgyermekeket nevelni, gondozni, szeretetet adni, az emberré neveléshez hozzájárulni ma is meghatározó érték számomra, ami a hivatásomban mindig jelen volt. 2001-ben az egri Eszterházy Károly Főiskolán tanügyigazgatási szakértő szakképzettséget szereztem. 2004-től személyes döntésemet követően továbbra is az intézményben dolgoztam, mint helyettes vezető. Több alkalommal mentorként segítettem óvodapedagógusok, dajkák szakmai gyakorlatát. 2007 óta tagja vagyok a Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesületének. Életszemléletemet, nevelői szemléletemet erősítette egy olyan közösséghez való tartozás, ahol a néphagyomány éltetés része a mindennapoknak. A hagyományok átörökítését az intézményben, ahol dolgozom és a településen, ahol élek elsődleges feladatomnak tekintem. Paloznak község vezetőjének és Képviselő testületének támogatásával 2006-ban helyi lakosok lettünk férjemmel és gyermekemmel együtt. Természetes volt számomra, hogy a rendezvényeken, programokon az óvodáskorú gyermekek részére egyénileg vagy társakkal színvonalas játszókat szervezzek, vezessek. Örömmel fogadtam, hogy a Paloznaki Kórus tagjai közé hívott. 2009 óta a jóga része az életemnek. A helyi csoportban elméleti és gyakorlati tapasztalásokat kaptam. Ezeket az ismereteket megosztottam az óvodába járó gyermekekkel és szüleikkel. Valamennyi jóga rendezvényen játékos gyakorlást, kézműves játszót vezettem. A jövőben is az óvodáskorú gyermekekért, a tartalmas emberi kapcsolatokért kívánok tenni.
Az önkormányzat 2014-ben kiemelkedő közösségi és a paloznaki gyerekek óvodai nevelése terén végzett munkája elismeréseként Paloznakért kitűntetéstben részesítette.
Bordi János, Mikefalván született, 1954-ben, 1982-ben Gyulafehérváron szentelték pappá. Segesváron majd Mezőszengyelen teljesített papi szolgálatot, innen került Pálpatakára.
Előbb szabó szeretett volna lenni a most 66 éves Bordi János pálpataki plébános – akit a helyiek csak „hegyi papként” emlegetnek –, annyira rabul ejtette a szakma, hogy egy évig inasként is dolgozott. Persze katolikus édesanyjának köszönhetően a vallásos neveltetés sem maradt ki az életéből, mindig mosolyogva emlékezik vissza a vasárnapi szentmisékre, amelyekre rendszerint eljártak. „Édesapám református volt, de nem volt templomba járó ember, így édesanyámmal a szentmise után sokszor a református istentiszteletre is elmentünk” – idézte fel a plébános. Talán ennek is köszönhető, hogy életútja a papi hivatás felé terelődött. Középiskolai tanulmányait már kántoriskolában kezdte Gyulafehérváron, majd ennek végeztével a teológiai fakultást választotta. „Édesanyám kiimádkozta, hogy pap legyek, így neki köszönhetem ezt a hivatást” – fogalmaz nemes egyszerűséggel. Bordi János szerint a papi hivatás egy igazán nagy dolog, amit nem lehet senkire ráerőltetni, ehhez a Jóistentől kell érkezzen a hívás. Tanulmányai idején sohasem kételkedett hivatásában, inkább mindig csak azért imádkozott, hogy egy kicsi székely faluba helyezze el az érsekség. Ez meg is történt 1982-es felszentelése után, ha nem is egyből, hanem négy év múlva.
Noha nem volt éppen szívélyes Bordi János fogadtatása ezelőtt harmincnégy évvel, mégis azonnal megszerette Pálpatakát, mégpedig visszafordíthatatlanul. Egy csütörtöki napon, szeptemberben érkezett meg szolgálatot teljesíteni a faluba, ám a korábbi egyeztetések ellenére senki sem várta, ráadásul a plébánia is be volt zárva. Egy ideig várakozott, aztán gondolt egyet, majd egy bicskát kérve maga nyitotta ki a bejárati ajtót. Később kiderült, hogy dolga akadt a korábbi plébánosnak, ezért nem fogadta Pálpatakán. „Kicsit furcsa volt, hogy a helyiek közül sem jött senki az elején meglátogatni a plébánián. Néztem ki az ablakon, s láttam, hogy járkálnak az atyafiak, de errefelé nem jöttek. Végül a vasárnapi szentmisén derült ki, hogy az elődöm nem szólt a helyieknek a papcseréről, így senki sem tudta, hogy itt vagyok. Az elődöm ráadásul nem lakott itt kint, csupán vasárnaponként járt a hegyre” – magyarázta. Egyébként akkor meg is szólta a helyi asszonyokat, hogy bár három napja ott volt, egy tányér levest sem hoztak neki. A hatás nem maradt el, hiszen azóta nem tud úgy hazamenni, hogy a kilincsen ne találjon egy kis túrót, tojást, kolbászt vagy éppen más ételt felakasztva egy kis zacskóban. Különben nagyjából három hónapnak kellett eltelnie, mire mindenki rájött, hogy az új plébános Pálpatakára költözött – jegyezte meg.
Közösségépítő tevékenységéért 2019 augusztusában a magyar állam Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki Bordi János plébánost. Paloznak önkormányzata pedig 2018-ban díszpolgára címet adományozott a két falu közti kapcsolatépítés és elmélyítéséért végzett munkájáért.
Közéleti megbízások:
2014 választások óta a Fidesz KDNP jelöltjeként a Veszprém megyei 2 vk. így Paloznak országgyűlési képviselője.
2019-ben a Balaton és Paloznak Község fejlődése érdekében végzett munkájáért, a paloznaki fejlesztések és a település közösségi és kulturális életének támogatásáért végzett munkája elismeréseként Paloznak Község Önkormányzata a Paloznakért kitűntetést adományozta részére.